Vigyázz mert visszahúz az örök körforgásba!
Véletlen az, amiről nem véltük volna, hogy bekövetkezik, véletlenszerű pedig az, ami látszólag ok nélkül, szabálytalanul, előre nem láthatóan, értelmetlenül vagy „ok nélkül” következett be. Véletlenek vannak – hiszen van úgy, hogy nem vélnénk vagy véltünk volna bizonyos dolgokat -, véletlenszerű bekövetkezések pedig, sokak szerint, nincsenek, csak törvényszerűség, azaz ok és okozat törvénye (idegen szóval: „karma”). (Wikipédia)
Amikor leejtünk egy tárgyat, mellé tesszük az asztalnak, felborítunk egy poharat: ez nem véletlen!
Ezt figyelmetlenségnek, dekoncentráltságnak, koncentrálatlanságnak, de:
nem VÉLETLENNEK NEVEZZÜK!
A tudatot megtévesztő kijelentés viszont, hogy VÉLETLEN, elhiteti velünk, hogy az amikor nem állunk a dolgokhoz teljes elkötelezett koncentrációval és az „kicsúszik a kezünkből” az a VÉLETLEN szóval elfedhető, még hozzá egy „bocsánat” vagy „elnézést” szavakkal kiegészítve, úgy tűnhet: a világ tehet róla, hogy azt amit csináltunk arra teljes koncentráció hiányával indultunk neki!
Amikor berepül egy kavics, amikor elénk gurul egy labda, vagy kiszalad egy gyermek a kocsink elé: az a véletlen!
Amint magad mentegetésére használod a véletlen szót, megengeded másoknak, hogy koncentrálatlanok legyenek, hiszen magad is megvéded vele magad és azt mondod: „véletlen”.
Ez a fajta téves szóhasználat életszerűen azt jelenti, mint ha másoknak megengednéd, hogy egy olaszországi városnézésed során Rómában nyakon löttyintsenek mosogató vízzel amikor az ablakuk alatt elhaladunk majd kikiáltsák: Véletlen volt! (megjegyzem ez rendszeres
Rómában)
A szavak ereje hatalmas: a szó elég erős, hogy emberek egymást megöljék egy téves kijelentésért vagy tudatos és haragkeltő szavak hatásaként!
A száj a világ leggyilkosabb fegyvere: ez esetben öngyilkos fegyvere!
Amikor a szót hibásan használják? Eltéríti a tudatot és az egész életedre rossz hatással lesz, miközben nem is fogod tudni: magad tettél magad ellen „véletlenül”.
Tényleg úgy érzed, hogy „véletlenül”?
/Exlex/