Az életet nem pénzben hanem tetteinkben mérik akkor ha emberként nézzük. Sokak még is úgy néznek másokra, hogy milyen ruhájuk, milyen telefonjuk. milyen vagyoni értékük van. Ez a téves szemlélet végül elvezethet oda, hogy a külsőségek fogják eldönteni, kit minek tekintesz.
Az emberek alapvetően jók: senki nem születik rossz embernek. Az emberek csecsemőként egészen jó fejek, aztán később, a felnövekvés során szerzett ingerek, sebek és hatások, meghozzák a végső formáját. Ekkor azonban változások sorával az ember tovább formálódik és olykor jó olykor rossz emberré lesz.
Bárkiben mélyen ott az a pici gyermek, aki egykoron szeretetre éhesen fogta anyja és apja kezét és áhítozott boldog felnőtt korról, vagy egy szép napról.
Amikor azt látod, valaki nem szimpatikus: keresd meg, van e benne még ember, emberi! Próbáld meg kedvesen megszólítani, “kinyitni” a lelkét és lehet, előkerül a szerethető énje!
Az ember értéke abban rejlik, hogy képes újra és újra tanulva megépíteni a következő lépés gyökereihez szükséges alapokat.
A kérdés csupán, hogy Te képes vagy e magadban és másokban ezt újra és újra életre hívni?
Ez az amitől ember az EMBER!
/Exlex/