Kegyelem és együttérzés
23 évvel ezelőtt egy fiatal és tettre kész ifjú, okos gondolatokat fogalmazott meg a fejében. Az elhatározást tettek követték, a cél elérésére szövetkezett más, a külvilág számra közismert és gazdag emberrel. Az első negédes szavakat, fájdalom, átverés és elkeseredettség követte. A fiatalembert: becsapták.
Bárkivel előfordulhat -és ekkor az emberek elkeserednek, magukat hibáztatják, a világot, az országot – de ez a fiú ezt nem tette meg. Önmagát látta hibásnak, gyermekeire gondolt és a cselekménye minden percét átgondolva úgy ítélte meg, akkor és ott, nem jó döntést hozott.
Napjainkban már idős emberként ez a felnőtt férfi, annak a gyermekeinek a történetét is megismerte aki annak idején Őt is átverte és mint kiderült: minden gyermekét megalázta, nevelőszülőkhöz adta egyiket-másikat, volt aki éhezett, volt aki többször öngyilkos akart lenni. A gazdag ember néhány hónapja meghalt.
A halála után a világ számára kiderült, hogy az ember nagyon gonosz volt és a gyermekeit is rútul tartotta.
A 23 évvel ezelőtt becsapott ember pedig megismerve a gyermek történetét úgy döntött: a pénz amit elperelhetne a gazdag ember örököseitől, inkább elengedi méltósággal.
Méltósággal, hogy az egykoron éhező gyermekek megmutathassák a maguk életén át, a pénz amit megszereztek előnyükre tudják használni vagy a pénz lesz a keserűségük. Méltán gondolhatod most azt, ez badarság, hát akit kisemmiztek annak is járna a pénz.
Erre a mára idős emberré lett ifjú csak annyit mondott: a pénz egy eszköz, a lélek nem kap érte táplálékot. A gazdagság az, ha másokat előbbre helyezünk magunknál és megengedjük neki, hogy alázatos, könyörületes és tisztelettudó legyen másokkal. A kegyelem és a könyörületesség tesz bennünket együtt érző emberré. Annak akinek együtt érző a szíve annak már mindene meg van…szereti a világot és őt is szereti a világ…