A buddhista ember számára a test egy alkotó eleme a létezésnek, nem több. A keresztény, a zsidó és a muzulmán vallásokban a testet, olykor bebalzsamozva, olykor textilbe csavarva, egyben temetik a földbe. A buddhista és hindu emberek számára a por is a létezés formája.
A test, melynek sokan akkora jelentőséget tulajdonítanak, valójában egy hordozó közege az élet emberi alakjának.
Az emberi életben a tárgyasítás az emlékek mint a test emlékének fennmaradását szolgálja.
Ennek okán és mert az emlékek erőt adhatnak, azért mert képessé tesznek bennünket szembe nézni adott tettek és cselekedetek következményeivel is, az emlékezés fókuszát erre a napra célozza be a világi ember.
Bárhol is vagy, bármit is teszel és teste annak aki emléke benned él, lehet szintén bárhol: maga az emlékezés az ami megfontoltabbá tehet. Megmutathatja törékeny fizikai létünk pillanatnyi létének egy másodpernyi létezését majd annak örökre történő elvesztését.
Az emlékezés ereje abban rejlik, hogy megértheted, a másik akire emlékszel, hogyan tett és mit…
Tettei, sorsa, életútja, emlékezéseiddel, példa lehet a jelenedben a megoldásokra, az utakra melyeket kerülj el, vagy az utakhoz adhat ötletet, amit járj végig!
Emlékezni azért hasznos mert más tetteiből, úgy lehet tanulni, mint ha magunk is benne lettünk volna és a közelállók tettei még erősebben hatnak ránk, mert hitelesek….
Emlékezz és épülj!
/Exlex/