Egy ember élete során, sok pénzt szerzett de soka becsapták és ezért bajba került. A rokonai mind abból a pénzből erősödtek amit ez az ember összeszedett. A pénzt elkérők, mind jobbá tették életüket a pénzből.
Amikor az embert végül bezsuppolták a börtönbe mert az Ő pénzét már senki nem akarta vissza adni, az összes tőle pénzt elvivő ember megszakította vele a kapcsolatot.
Azok az emberek akik tudták, hogy a pénz forrása nem tisztességes, azért, hogy a lelepleződésüktől ne kelljen tartani: össze álltak és megvetéssel viselkedtek azzal szemben akiből a pénzt elvették.
Amikor aztán évek múlva ez az ember élete újra nyugodt és békés mederbe került, ezek az emberek gyáván tartották a távolságot tőle és tagadták azt, hogy nekik közük lett volna bármiféle módon is az Ő pénzéhez.
Ezek az emberek ma mind betegek, szoronganak és félnek a lelepleződéstől. Félnek és haragszanak arra az emberre aki ismeri minden titkukat!
Az emberi erkölcs még is úgy működik, hogy folyton emlékezteti, mardossa azokat, akik mások életét rosszabbá tették, majd magára hagyták.
A Karma szokták mondani, pedig ez csupán a tetteik következménye! Gyáván élni, másokra követ dobálva, félni a szégyenletes lelepleződéstől, a tagadástól: ez erkölcsi kérdés és tetteinek minden esetben bekövetkező végeredménye!
Aki magára marad, ne szomorkodjon: ilyen emberek társaságát elveszíteni és hagyni őket még ha tömegesen is maradnak együtt, nem veszteség. A veszteség az, hogy egy hazugsággal, tömegeket lehet összezárni az örök visszatérés révületébe!
Az erkölcsös ember ha rosszat tesz, helyre hozza. A gyáva pedig önigazoló közösségek tagjává válik…
/Exlex/