Szerző: Exlex | Exlex - az együttérző törvényen kívüli
Az egyetlen hasznos habitus: HELYTÁLLÁS !
Azt kérdezik az emberek: hogyan lehetnék én sikeres vagy gazdag, jobb életű, vagy mit kell tennem, minek kell történnie, hogy jó legyen az életem? Te is ezt kérdezed?
Az ember bármit képes megtanulni: többé-kevésbé a képességeink egyformák! Lehet ez hihetetlennek tűnik, de így van! A képességeink: végtelenek!
Még is amikor az életben oda kerülünk egy adott helyzetbe, az fog előnyökkel eljönni a helyszínről, aki elég tapasztalt, elég kitartó és eléggé állhatatos! Ezen habitus összessége a helytállás!
Hidd el: bármi is történik veled az életben, a dolgok megoldása a fejedben van! A készségeidet használva, mindenhol el tudsz jönni jól! Olyan, hogy vesztes ügy mától nincsen! Olyan ügy létezik, hogy egyszer-kétszer nem vagy benne sikeres! Olyan nincs, hogy vesztes maradsz! Olyan van, hogy másik út, olyan vagy, hogy tanulságos alulmaradás! Az életed ura Te magad vagy!
Élj és tegyél meg magadért mindent: akkor fogod úgy érezni, az életed teljes! A földön feküdni nem a végső állomás: a föld az elrugaszkodás alapja!
Képes vagy rá: meg van benned a helytállás!
Azt hiszem ideje megosztanod minden barátoddal ezen sorokat, akiket szeretsz és támogasd őket, a jelen írás erejével! Tedd őket állhatatossá!
https://www.youtube.com/watch?v=z2Bq6tk3sTE
Szerző: Exlex | Exlex - az együttérző törvényen kívüli
A HARAG természete : Káosz mesterek
Az élet folyásába sok ember dob kavicsot. Olykor azért, hogy a folyás jó irányba menjen, olykor meg azért, hogy nagyon rossz irányba.
Amikor az ember éli az életét, kevésbé figyeli meg azokat akik körülötte vannak: olykor intrikáznak, olykor építenek, mások rombolnak. Egyesek negédesek, mások cinikusak. Vannak rejtett ellenségeskedők is.
Felüti fejét a harag?
Keresd a forrást úgy mint ha kívül lennél. Csendesedj el. Nézd meg mások viselkedését. Veszteségeid lesznek. Szenvedhetsz sebet és sérülést közben, elveszthetsz emberi kapcsolatot és közben lehetnek mások akikre nem gondoltál: a szövetségeseid!
A harag soha nem jár egyedül: vannak emberek akik tudatosan erre vannak kihegyezve, hogy másoknak felkavarják az életét és pokollá tegyék azt. A harag a megnemértésből ered. A harag rombolásra ösztönöz.
Minden olyan tragédia ahol egy ember elrohan, elmenekül, elfordul, kiszalad, kitántorog: egy önmaga érdekeit néző egó végterméke.
Érzed, hogy utálod a másikat? Nézd meg miért?
Keresd meg benne a jó tulajdonságokat. Erősítsd fel azokat és vizsgáld így a másikat.
Rejtett ellenségeskedő aknamunkás van az életedben?
Aki etikus, nem hazudik önmagának, érti és ismeri a maga döntéseit, az nem bátorít másokat pusztításra. Az ilyen embert ezért pusztítják mások. Ezt nevezzük rejtett ellenségeskedésnek, irigységnek, féltékenységnek, konkurencia harcnak. Mind egy képlet alapján tör elő.
A megoldás: türelem! A mértékletes ember ilyenkor vegetálásra áll és eltakarja a provokáló lehetőségeket. Békésen épít! Sok esetben elég ez is! Amikor tudatos, szándékos romboló az ellenségeskedő: ott nincs más megoldás, mint megtalálni ezt a ellenségeskedés forrás emberét és ha békés megoldás nem célra vezető: ki kell vezetni az életedből!
Nem: dehogy! Nem harcolsz – mert ezt kérdezted volna!
Engedd el: neki a rossz, Ő magára marad! Te pedig nem teszel ellenére, ha ezt megérti!
Amiikor sok az intrika körülötted: ott mindig a fentiek használata megóv a végső kudarctól vagy veszteségtől!
Tanulj alázattal, élj mértékkel és békésen!
Szerző: Exlex | Exlex - az együttérző törvényen kívüli
Megállsz egy pillanatra az életed ösvényén. A csend szinte süket, csak a gondolataid visszhangoznak. Vajon tényleg ismernek azok, akik évek óta melletted voltak – vagy csak azt hitték, ismernek?
Emlékképek villannak: családi ebédek melege, baráti kacagások őszintének hitt hangjai. Most pedig? Most úgy mesélnek rólad, mintha egy megfakult fénykép lennél csupán, amit felületesen néztek meg egyszer, aztán félretettek. „Ó, hát ő ilyen volt” – mondják, és egyetlen pillanatba próbálják sűríteni egész lényed.
De te tudod: az ember nem egy megfagyott pillanat.
Az élet nem egy polaroid kép, amit egyszer előhívtak, és örökre ugyanaz marad. Te változtál. Fejlődtél. Tanultál minden egyes bukásból, minden egyes felállásból. Húsz év alatt hány könnycsepp száradt fel az arcodon? Hány álmatlan éjszaka formált újra? Hány felismerés tett bölcsebbé?
De ők… Ők még mindig azt a régi képet őrzik. Azt a pillanatot, amikor talán nem a legjobb önmagad voltál. És milyen kényelmes ez nekik! Nem kell szembenézniük azzal, hogy te továbbléptél, hogy más lettél – hogy több lettél.
És a gyerekek… (A szó itt megáll a torkodon, mert túl sok fájdalom tapad hozzá.) Azok az apró lények, akiket karjaidban ringattál, akiknek minden szeretetedet adtad. Most a szakadék másik oldalán állnak, hallgatva egy sértett ex végtelen monológját. Egy időzített érzelmi bomba, ami évtizedeken át robban újra és újra.
Az emberek különös művészete ez: összegyűjteni a morzsákat más életéből, és teljes képet hazudni belőle. „Tíz éve hallottam, hogy egyszer önző volt” – mondják, és ez elég nekik, hogy ítéletet mondjanak egy egész élet felett. Mintha egy harminc másodperces jelenet alapján akarnák megítélni egy film teljes történetét.
De te… Te tudod az igazságot. Tudod, hogy minden reggel felkelsz, és próbálsz jobb lenni, mint tegnap voltál. Nem a kincsekért, nem a hatalomért – egyszerűen azért, mert hiszel abban, hogy az életnek van egy mélyebb értelme. Hogy a létezésed nem csak önmagáért való.
És mi a jutalmad? Gúnyos mosolyok, fejcsóválások, suttogások a hátad mögött. „Ugyan, mit képzel? Hogy változhat? Hogy fejlődhet?„
Az új hajnal
És végül rájössz: nem azért vagy itt, hogy mások történetében játssz mellékszerepet. Azért vagy itt, hogy megírd a saját történeted. Hogy megtaláld a saját hangod. Hogy kibontakoztasd mindazt, ami benned rejlik.
És igen, lesznek, akik nem értik majd. Lesznek, akik kritizálnak, akik kinevetnek, akik hátat fordítanak. De ez az ő történetük – nem a tiéd.
A te történeted arról szól, hogy minden reggel felkelsz, és egy kicsit jobb próbálsz lenni, mint tegnap voltál. Hogy mersz álmodni, mersz küzdeni, mersz hinni – még akkor is, ha egyedül vagy.
De itt jön a fordulópont. A felismerés, ami szabaddá tesz:
Nem kell többé harcolnod azok elismeréséért, akik soha nem is akartak igazán megismerni.
Nem az ő történetük vagy. Nem az ő karakterük egy rosszul megírt drámában. Te egy teljes, összetett, folyamatosan fejlődő ember vagy. És igen, hibázol. Igen, néha elesel. De mindig felállsz, és ez az, ami számít.
Az igazi erő nem abban rejlik, hogy megfelelj mások elvárásainak. Az igazi erő abban van, hogy mersz önmagad lenni – még akkor is, ha egyedül kell járnod az utadat. Mert vannak, akik látják benned a fényt. Akik nem egy régi képet őriznek, hanem a teljes valódat fogadják el.
És végül rájössz: nem azokért érdemes küzdeni, akik a múlt árnyékában ragadtak. Hanem azokért, akik hisznek benned. És legfőképpen – önmagadért.
Mert az élet nem arról szól, hogy ki mit gondol rólad. Arról szól, hogy te mit gondolsz magadról, amikor este a tükörbe nézel. Hogy látod-e a szemeidben azt az embert, aki minden nap próbál egy kicsit jobb lenni. Aki mer változni, fejlődni, tanulni. Aki mer önmaga lenni.
És ez… ez több mint elég.
Mert a fejlődés útja magányos ösvény lehet, de ez az ösvény vezet a belső szabadsághoz.
(ExLex)
Szerző: Exlex | Exlex - az együttérző törvényen kívüli
Kegyelem és együttérzés
23 évvel ezelőtt egy fiatal és tettre kész ifjú, okos gondolatokat fogalmazott meg a fejében. Az elhatározást tettek követték, a cél elérésére szövetkezett más, a külvilág számra közismert és gazdag emberrel. Az első negédes szavakat, fájdalom, átverés és elkeseredettség követte. A fiatalembert: becsapták.
Bárkivel előfordulhat -és ekkor az emberek elkeserednek, magukat hibáztatják, a világot, az országot – de ez a fiú ezt nem tette meg. Önmagát látta hibásnak, gyermekeire gondolt és a cselekménye minden percét átgondolva úgy ítélte meg, akkor és ott, nem jó döntést hozott.
Napjainkban már idős emberként ez a felnőtt férfi, annak a gyermekeinek a történetét is megismerte aki annak idején Őt is átverte és mint kiderült: minden gyermekét megalázta, nevelőszülőkhöz adta egyiket-másikat, volt aki éhezett, volt aki többször öngyilkos akart lenni. A gazdag ember néhány hónapja meghalt.
A halála után a világ számára kiderült, hogy az ember nagyon gonosz volt és a gyermekeit is rútul tartotta.
A 23 évvel ezelőtt becsapott ember pedig megismerve a gyermek történetét úgy döntött: a pénz amit elperelhetne a gazdag ember örököseitől, inkább elengedi méltósággal.
Méltósággal, hogy az egykoron éhező gyermekek megmutathassák a maguk életén át, a pénz amit megszereztek előnyükre tudják használni vagy a pénz lesz a keserűségük. Méltán gondolhatod most azt, ez badarság, hát akit kisemmiztek annak is járna a pénz.
Erre a mára idős emberré lett ifjú csak annyit mondott: a pénz egy eszköz, a lélek nem kap érte táplálékot. A gazdagság az, ha másokat előbbre helyezünk magunknál és megengedjük neki, hogy alázatos, könyörületes és tisztelettudó legyen másokkal. A kegyelem és a könyörületesség tesz bennünket együtt érző emberré. Annak akinek együtt érző a szíve annak már mindene meg van…szereti a világot és őt is szereti a világ…
