Oldal kiválasztása

Az ember értéke

Az életet nem pénzben hanem tetteinkben mérik akkor ha emberként nézzük. Sokak még is úgy néznek másokra, hogy milyen ruhájuk, milyen telefonjuk. milyen vagyoni értékük van. Ez a téves szemlélet végül elvezethet oda, hogy a külsőségek fogják eldönteni, kit minek tekintesz.

Az emberek alapvetően jók: senki nem születik rossz embernek. Az emberek csecsemőként egészen jó fejek, aztán később, a felnövekvés során szerzett ingerek, sebek és hatások, meghozzák a végső formáját. Ekkor azonban változások sorával az ember tovább formálódik és olykor jó olykor rossz emberré lesz.

Bárkiben mélyen ott az a pici gyermek, aki egykoron szeretetre éhesen fogta anyja és apja kezét és áhítozott boldog felnőtt korról, vagy egy szép napról.

Amikor azt látod, valaki nem szimpatikus: keresd meg, van e benne még ember, emberi! Próbáld meg kedvesen megszólítani, „kinyitni” a lelkét és lehet, előkerül a szerethető énje!

Az ember értéke abban rejlik, hogy képes újra és újra tanulva megépíteni a következő lépés gyökereihez szükséges alapokat.

A kérdés csupán, hogy Te képes vagy e magadban és másokban ezt újra és újra életre hívni?

Ez az amitől ember az EMBER!

/Exlex/

Az önbizalom – edző nélkül

Az önbizalom hiányos, “nekem mindegy” jellegű hozzáállás amelyben azt érezzük, hogy bennünket nem szeret senki, nem vagyunk jók semmire, tehát semmi sem számít, csak az elszigeteltség, magányosság és a depresszió érzéséhez vezet.
 
Az etikus ember a megkülönböztető éberségre alapoz: a józan eszünket arra használjuk, hogy különbséget tegyünk azok között hogy mi okoz megmaradó jó érzést és mi okoz visszatérő problémákat. Nem az a lényeg, hogy vakon engedelmeskedjünk egy sor szabálynak, hanem hogy legyünk meggyőződve arról, hogy amit teszünk az etikus.
 
Az önbizalomhiány erkölcsi érzéketlenséghez vezet, míg a helyes önértékelés önbecsüléshez. Ez utóbbi által olyan mély tisztelet alakul ki bennünk önmagunk iránt, hogy sosem fogunk lealacsonyodni ahhoz, hogy etikátlan módon viselkedjünk, mert nem érezzük magunkat jól tőle.
 
Amikor valaki azt állítja, hogy Ő egy önbizalomedző, akkor azt állítja, hogy ért téged: ezt ugye magad is belátod, valóban nagy badarság.
 
Amikor valaki manipulálni akar azzal, hogy látszólag toleráns, üdítőnek ható, negédes szlogenekkel és önimádó bejegyzésekkel áraszt el az interneten, vagy Sportcsarnoknyi rendezvényen téveszt meg a fantázia történeteivel: szintén nem egy üdvös, inkább önös anyagi érdekű szándék.
 
Tele a világ olyanokkal akik pénzt szednek azért, hogy elhitessék veled: ez a Te hozzájárulásod…
 
Buddha soha nem kért semmit, alázatosan válaszolt a kérdésekre. Bármi is történik: az önzetlen az alázatos és tisztességes, veled, másokkal és pénz nélkül….
 
Az önbizalom az elménk része és megértésével, önbecsülésünk erejével, mások javát szolgálhatjuk általa.
 
A tudatosan kialakított etikus hozzáállás lehetővé teszi azt, hogy harmonikus kapcsolatot alakíthassunk ki bárkivel, akivel találkozunk. Az önbizalom tehát birtokolt képességünk, aminek működése a bennük lévő hit eredménye.
 
/Exlex/

Az ember nem változik – szól a mondás: de hiszen ez nem igaz!

Az ember egész életében változik és fejlődik. Lehet viszont efféle mondásokkal gátolni azt, hogy képességei kiterebélyesedjenek.

Az ember egész életében tanul, változik, formálják a jó és a rossz ingerek egyaránt. Az emberi elme képessége pont azért csodálatos, mert napok alatt képes vagy érdemi változásra. Fogod magad, leülsz egy székre és csendben vagy.

A legkiválóbb oktató módszer a csend! Napokig csak akkor szólalsz meg ha nagyon kell. Békésen figyeled a világot, észrevétel és személyes interakció nélkül. A néhány nap után rövid tőmondatokban is elég lesz beszélned.

Az ember képessége, hogy meg tud tanulni bármit: pont ez teszi jobbá, így annak állítása, miszerint nem változik az bizony hatalmas badarság.

Minden rossz jóvá válhat és minden jó lehet rossz. A szépből lehet csúnya, az egészségesből beteg és a betegből is egészséges.

A fejedben dől el: az lehetsz akinek hiszed magad és ha képes vagy minőségileg azzá lenni aminek hiszed magad: mások is elhiszik neked!

Tedd magad azzá aki akarsz lenni, de közben ismerd meg KI is vagy!

A kitartó ember – Az út a tetteink következménye

Sok éven keresztül volt szerencsém megfigyelni azt, ahogyan mások elpihentek amikor a nehézségek jöttek. Mindnek volt magyarázata miért nem sikerült.

Én azt tudom elmondani neked, milyen jó érzés az amikor sikerül! Nehéz volt? Az! Fárasztó? Igen! Sokat kellett küzdeni? Piszokul kemény volt!

…de engedj meg nekem egy kérdést ha már eddig eljutottál: miért gondolja bárki is, hogy kemény munka és kitartó alázatosság nélkül, bármiben is jó vagy jobb lehet?

Az út ami az életünk, pont ilyen: végig lehet csinálni ésszel és végig lehet küzdéssel! A kérdés csupán az, hogy melyik utat választottuk! Az út a tetteink következménye!

Az út amelyet ebben az életben okkal jársz majd végig, egy idő után világosan fogja megmutatni azokat a pontokat aminek mentén egy békés életet élhetsz. A békés élet sem nem vágyakozás, sem nem pénz: a békés élet maga a nyugodt időzés a nyugalomban….

A lelkiismeretfurdalásról és a szorongásról

A lelkiismeretfurdalásról és a szorongásról

Az életünk során vannak helyzetek ahol hozunk egy döntést és ennek a döntésnek később következményei lesznek. A követkeményektől való félelem okozza egyik esetben ezt a szorongó érzést.
Döntéseink előtt a tudatosság segíthet abban, hogy később ezt az érzést ne kelljen megélnünk.

A lelkiismeret olykor céltudatos, máskor pedig hanyag döntések következménye. Egyikre sem lehet azt mondani, hogy számolt volna a következményekkel.
Sajnos ezek a tudatosságot nélkülöző döntések forgatják fel egész életünket és betegítik meg az emberi testet a lelken keresztül.
A test betegsége a lélektől ered a betegségek jelentős részében.

Mit tehetünk ha már lelkiismeretlenül cselekedtünk?

Az üdvös cselekedetek egyik szabálya, hogy helyrehozzuk, vagy igyekszünk üdvös cselekedetekre és következményekre cserélni tetteinket.
A világunk tele lelkiismeretlen emberrel és bizony az Ő tetteik /jó és rossz/ hasonlóan eltérítheti a Mi tetteinket, cselekedeteinket.
Az egész életünk során ezeket az eseményeket kell tudni jól érteni, látni azok következményeit. Amennyiben kell és szükséges benne lenni és bele avatkozni, de adott esetben pont a beleavatkozás elmaradása hozhat üdvös megoldást.

Mit tegyünk a lelkiismeretünkkel?

Értsük meg, fogadjuk el és védjük meg az elménket a szenvedéstől.
Ez a védekezés az életünk nagy körforgása, a hogyan kerüljük el a szenvedést origó pont körül.

A megoldás csupán annyi, hogy csináljunk értékes dolgot, építsünk hasznosan, másokat támogassunk és adjunk időt a lelkünknek meggyógyulni. Képesnek kell lennünk fejben ezt kezelni és megérteni, ha mi magunknak nem adunk megbocsájtást, akkor másokéra sem számíthatunk.
Ez az energia áramlás törvénye: adni és kapni, a vonzás törvénye pedig mindenre hat.

Végül: sok vallásban van egy megbocsájtás nevű aktus, mi is megtehetjük ezt magunkkal, magunkért!