Oldal kiválasztása

Mi a véletlen?

Vigyázz mert visszahúz az örök körforgásba!
 
Véletlen az, amiről nem véltük volna, hogy bekövetkezik, véletlenszerű pedig az, ami látszólag ok nélkül, szabálytalanul, előre nem láthatóan, értelmetlenül vagy „ok nélkül” következett be. Véletlenek vannak – hiszen van úgy, hogy nem vélnénk vagy véltünk volna bizonyos dolgokat -, véletlenszerű bekövetkezések pedig, sokak szerint, nincsenek, csak törvényszerűség, azaz ok és okozat törvénye (idegen szóval: „karma”). (Wikipédia)
 
Amikor leejtünk egy tárgyat, mellé tesszük az asztalnak, felborítunk egy poharat: ez nem véletlen!
Ezt figyelmetlenségnek, dekoncentráltságnak, koncentrálatlanságnak, de:
nem VÉLETLENNEK NEVEZZÜK!
 
A tudatot megtévesztő kijelentés viszont, hogy VÉLETLEN, elhiteti velünk, hogy az amikor nem állunk a dolgokhoz teljes elkötelezett koncentrációval és az „kicsúszik a kezünkből” az a VÉLETLEN szóval elfedhető, még hozzá egy „bocsánat” vagy „elnézést” szavakkal kiegészítve, úgy tűnhet: a világ tehet róla, hogy azt amit csináltunk arra teljes koncentráció hiányával indultunk neki!
 
Amikor berepül egy kavics, amikor elénk gurul egy labda, vagy kiszalad egy gyermek a kocsink elé: az a véletlen!
Amint magad mentegetésére használod a véletlen szót, megengeded másoknak, hogy koncentrálatlanok legyenek, hiszen magad is megvéded vele magad és azt mondod: „véletlen”.
 
Ez a fajta téves szóhasználat életszerűen azt jelenti, mint ha másoknak megengednéd, hogy egy olaszországi városnézésed során Rómában nyakon löttyintsenek mosogató vízzel amikor az ablakuk alatt elhaladunk majd kikiáltsák: Véletlen volt! (megjegyzem ez rendszeres
Rómában)
 
A szavak ereje hatalmas: a szó elég erős, hogy emberek egymást megöljék egy téves kijelentésért vagy tudatos és haragkeltő szavak hatásaként!
 
A száj a világ leggyilkosabb fegyvere: ez esetben öngyilkos fegyvere!
 
Amikor a szót hibásan használják? Eltéríti a tudatot és az egész életedre rossz hatással lesz, miközben nem is fogod tudni: magad tettél magad ellen „véletlenül”.
 
Tényleg úgy érzed, hogy „véletlenül”?
 
/Exlex/

A megbocsájtásról

Ne kérj olyanra megbocsájtást amire nincsen.
 
Ne akarj olyanban békét, amiben nem lehet béke, mert a gyalázatra nincsen béke!
 
A megbocsájtás a békés emberek erénye, akiknek van erénye és tévedésből hibát követnek el mások kárára!
 
Te ezt ne értelmezd félre: ha más szándékosan árt, az nem bocsánatért kiállt hanem távolságtartásra ösztönöz!
 
Az aki olyat tesz a károdra amiért a törvények súlyos évekkel büntetnék pedig akkor érdemel bocsánatot, ha maga tesz azért, hogy azt a bocsánatot elnyerje a tetteivel, alázatosságával!
 
Annak aki azok után, hogy ilyet tesz veled Te adsz bocsánatot, már is azt mondod: TEDD MEG még és újra meg újra….és élete körforgása beindul életeken át…
 
A megbocsájtás erénye az erényességet kell támogassa és ne a gyengeséget sugalmazza. Aki ezt elvéti, az maga is bekerül a nagy körforgás egyik visszatérő csatornájába és újra és újra tanulja….

Az igazság fáj? A gazság is?

A mondást kiegészíteném azzal, hogy a gazság is fáj. A gazságnak karmát tulajdonítanak sokan, az igazságot pedig a jó megjutalmazásának gondolják.
 
Az egész életünk minden perce magunk terméke: a tetteink következménye. Olyan, hogy jó munka véletlenül, olyan nincs. A szándék ami benned van, annak az energiája bevonzhatja a jó megoldást, vagy azokat az embereket, tereket ahol, akivel megtörténik a pozitív változás.
 
Az igaz tettek még is lehetnek örömtelik és lehetnek fájdalmasak!
 
Ez azért nehéz elsőre, mert ha igazat szóltál, miért lesz következménye a fájdalom és sírás, vagy az utálkozás és a szorongás?
 
Az eredendő igazság az, hogy az igaz dolgok rád vissza ható ereje még akkor is érvényesülnek, ha korrektül a tényeket mondtad: ez még is lehet mások súlyos lelepleződése, fájdalmas önfelismerése a hibáinak vagy a valóság valódi arcának. Sajnos vannak akik szeretnek gazságot elkövetni, de az igazsággal ?
 
Van a romboló valóság: ahol a tényt ismerő, arra használja az adatot, hogy másoknak oda mondogasson. Rosszindulatú? AZ! Ettől még az igazság, ha annyira vastagon is gazságból ered: ugyan olyan valós marad, csupán az indíttatás, a szándék lesz aljas.
 
Mit tegyél ha igazat kell mondanod és az fájna másnak?
 
Az igazság mint látod lehet építő és lehet romboló: de a tényén, hogy TÉNY, ez semmit sem változtat! Azt viszont emberként látni kell, hogy sokan nem képesek szembe nézni az igazsággal SEM!
 
Ettől még tudnod kell: az igaz ember, a tényeket mondó, mindig tudja az igazat. Szavai erősek és biztosak:mert igazak!

Az erkölcsi hulladékokról és gyávákról

Egy ember élete során, sok pénzt szerzett de soka becsapták és ezért bajba került. A rokonai mind abból a pénzből erősödtek amit ez az ember összeszedett. A pénzt elkérők, mind jobbá tették életüket a pénzből.
 
Amikor az embert végül bezsuppolták a börtönbe mert az Ő pénzét már senki nem akarta vissza adni, az összes tőle pénzt elvivő ember megszakította vele a kapcsolatot.
 
Azok az emberek akik tudták, hogy a pénz forrása nem tisztességes, azért, hogy a lelepleződésüktől ne kelljen tartani: össze álltak és megvetéssel viselkedtek azzal szemben akiből a pénzt elvették.
 
Amikor aztán évek múlva ez az ember élete újra nyugodt és békés mederbe került, ezek az emberek gyáván tartották a távolságot tőle és tagadták azt, hogy nekik közük lett volna bármiféle módon is az Ő pénzéhez.
 
Ezek az emberek ma mind betegek, szoronganak és félnek a lelepleződéstől. Félnek és haragszanak arra az emberre aki ismeri minden titkukat!
 
Az emberi erkölcs még is úgy működik, hogy folyton emlékezteti, mardossa azokat, akik mások életét rosszabbá tették, majd magára hagyták.
 
A Karma szokták mondani, pedig ez csupán a tetteik következménye! Gyáván élni, másokra követ dobálva, félni a szégyenletes lelepleződéstől, a tagadástól: ez erkölcsi kérdés és tetteinek minden esetben bekövetkező végeredménye!
 
Aki magára marad, ne szomorkodjon: ilyen emberek társaságát elveszíteni és hagyni őket még ha tömegesen is maradnak együtt, nem veszteség. A veszteség az, hogy egy hazugsággal, tömegeket lehet összezárni az örök visszatérés révületébe!
 
Az erkölcsös ember ha rosszat tesz, helyre hozza. A gyáva pedig önigazoló közösségek tagjává válik…
 
/Exlex/

Amíg élnek a szüleid addig értsd meg!

Az élő ember egyik tulajdonsága a harag. Az ahogyan másokkal szemben állunk, amiért szemben vagyunk, ami a magyarázata minden távolságtartásnak.

Sok idő telik el az életben a haragban időzéssel.
Csodálatos dolog, hogy később kicsit enged a harag és békül a lélek. Sajnos ez a fajta megbocsájtás sokakban nincs meg.

Amennyiben eltávolodtál szüleidtől, belül biztosan kérdéseket hagy és várnád a válaszaidat. A szüleid is.

Amíg ebben az életedben élsz és azok akik ebben az életedben a szüleid lettek: bármikor és bármit is tettek, lennie kell okának, ahogyan minden vallás a megbocsájtásról beszél, hogy elgondolkozz a feléjük áramló haragod okáról.

Elmondom, hogyan működik az elme: az ember haragszik ezért taszít. A másik haragszik ezért taszít.Két ellenpólusú mágnes kilövi egyik a másikat és végtelennek tűnő távolság keletkezik.

Együttérző emberek? Az utcai kóbor kutya aki másokat megharap, több esélyt kap mint saját rokonai, szerettei, szülei! Táplálja közben haragját, gyűlöletét, útálkozását a fejében és közben kóbor macskák és kutyák megmentésén vagy befogadásán szerez magának megnyugvást. Jól van ez így?

Amíg élsz, értsd meg: bármit is tesznek hibás döntés, hibás szándék, megtévesztés, akaratgyengeség okán, a lelkük mélyén Ők is békés életre vágynak mint TE!

Ezt az érzést ébreszd fel magadban és értsd meg, ismerd meg azt az egyszerű fogalmat, hogy együttérző megbocsájtás. Ne keress okokat, ne akarj ellentmondani nekem, ne akarj magyarázatot továbbiakban! Egyszerűen csak végre az életben egyszer legyél erősebb és tegyél egy lépést a másik megtévedt emberért: aki ez esetben pont a saját szüleid egyike!

Élj az együttérző megbocsájtás biztos kézben lévő tudásával és amíg élnek az emberek akikre haragszol: keresd rá az okot, hogy sem a lelkedet ne mérgezze a harag, sem az övékét a megnemértő félelem és a miértek…

Légy együttérző és megbocsájtó minden emberrel szemben!

/Exlex/