Az ember belül van a testben!
Az utcán sétáltam egy éve Londonban amikor egy hajléktalan ülő ember mellett mentem el. Láttam, hogy nem akar szemkontaktust sem felvenni, csak várta, hogy változzon az élete, hátha észreveszik az emberek. Olyan érzés ez, hogy ülsz és nézel ki a fejedből és várod, hogy rád figyeljenek – gondoltam is magamban, hogyan reméli így a mások segítségét, ha egyáltalán arra vágyik.
Megkérdeztem tőle, miért nem néz a szemembe: a válasza az volt, hogy szégyenli magát.
Előttem ugyan ne szégyenlősködj, nézz a szemembe és mond mit szeretnél kérni tőlem, mire van szükséged? – szólítottam meg döbbenetére.
Azt mondja erre a fickó: már meg is kaptam valamit amire régóta vágyok. Néztem rá, de aztán folytatta: végre valaki embernek nézett és kedvesen szólított meg!
Másnap is arra mentem szándékosan: ott ült, de már várta a tekintetemet és előre mosolygott, integetve fogadott. Na mondom, ez már az én napom, akkor már megkérdezem, miért ül ott a földön a kutyájával és miért nem tesz semmit magával ami élhetővé tenné az életét. Azt mondta, kitették a bérleményéből a kutya miatt, neki meg a kutya az egyetlen ami még megmaradt a néhány évvel ezelőtti Yorkshirei árvízből. Azóta se lakása, se élete, de a kutyája meg van.
Egy félóra beszélgetés után kiderült, jóravaló, kedves ember.
Azt mondta, egy éve már koldulásból él és nem is gondolja, hogy dolgozni tudna menni, hogy a kutyáját az utcán hagyja ez idő alatt, őrizetlenül.
Néhány nap múlva újra arra jártam, mondtam neki, megyünk fodrászhoz. Erre felugrott és kérdőre vont, hogy és a kutya? Mondom, ne idegeskedj, majd én vigyázok rá úgy is összebarátkoztunk. A fodrászhoz még sem mehet igénytelenül, hát lementünk egy egészségügyi fürdésre is előtte.
Egy karakteres arcot varázsolt belőle a fodrász és amikor kihámozta a szőrtengerből, egy kedves, mindenki számára elfogadható külső nézett szembe velem.
Ő maga is meg volt lepődve.
Ekkor aztán előálltam az újabb ötlettel, miszerint menjünk el és vigyük el a kutyáját oltásokra, mert azzal el van maradva.
Az állatorvosnál azonban kiderült az oltások ára majd 800 font lesz. Az állatorvos nézett rám, majd rá és kérdően figyelte, ki fog fizetni. Várni sem kellett Michel mert így hívják a férfit, mondta sajnos ezt Ő nem tudja megfizetni, de hogy ne legyen kínos a helyzet, gyorsan elmondtam a dokinak, hogyan kerültünk oda hozzá.
A doki számára világos lett, hogy ez a férfi, él-hal az állatokért. Meglepetésemre szóhoz sem jutottam mert azt mondta: nézzétek, van egy megoldásom ami mindenkinek jó lehet.
Van egy állásom a kutya őrzőben a klinikámon, egy szobát tudok adni mellé úgy 12nm körüli, de van benne fűtés és egy zuhany is van a telepen, meg étkező is.
Közel egy éve történt a dolog: Micheltől ma jött egy SMS. A szöveg a következő volt: „Ma megkértem Amanda kezét, gyere el tanúnak.”
Azt gondolom, minden ember szeretetre és elismerésre vágyik, egy kis ölelésre és képes újra küzdeni!
Szerintem benned is meg van a képesség arra, hogy másokért tegyél, lehajolj és embert láss a lehajtott fejek és kezek takarása mögött….
Az ember ilyen egyszerűen szerethetővé válik….